11. Nem tudsz te semmit

                                                          

- Két hét múlva turnézni indulunk - mondta Harry és lehajtotta a fejét
- Hogy mi ? - kérdeztem - Nyár elején azt mondtad nem nagyon dolgoztok egykét fellépés vagy stúdiózás és ennyi nem pedig turné - fakadtam ki.
- Tudom, de ezt nem mi döntjük el. Hidd el én is szívesebben maradnék itt.- mondta bár tudtam hogy ez nem igaz mert ismerem imádja amit csinál.
- De nyugi nem olyan hosszú csak négy hét és csak Angliát és Írországot érinti.- próbált vigasztalni.
- Jó- bólogattam.
- Csak egy a baj sajnos pont a szülinapodon  kezdődik és az első koncert itt lesz Londonba .Ugye eljössz ?
- Persze hogy elmegyek-mosolyogtam rá.
- Hát akkor ez is csodás szülinap lesz - gondoltam magamba.
- Haragszol ? - kérdezte,
- Nem, erről nem te tehetsz - mondtam.
- Szeretlek - nézett mélyen a szemembe.
.- Én is.- de épp hogy csak kimondtam mert az ajkai már az enyémre tapadtak.
Reggel mikor felébredtem azután a csodás éjszaka után. Harry még aludt  percekig csak néztem hogy milyen aranyos ahogy szuszog úgyse nézhetem már sokáig. Nem nagyon akartam neki mondani mert nem akarok egy nyávogós liba lenni de nagyon fog hiányozni ha elmegy. Lementem a konyhába hogy csináljak magamnak kávét de bár ne tettem volna. Akkor megúszom a veszekedést. Zayn már ébren volt és egy szál alsó gatyában (!!) ült a konyha pultnál. Eddig még fel se tűnt de rengeteg tetkója van és egytől egyig nagyon jó. Nagyon imádom a tetkókat és is szeretnék pont a tizennyolcadik szülinapomra terveztem az elsőt.
- Reggelt - köszöntem mégiscsak bunkóság lenne ha nem köszönnék.
- Neked is. - köszönt vissza.
Elővettem két bögrét és töltöttem bele kávét. Azután vágtam két szelet kenyeret és betettem a pirítóba amíg vártam hogy pírujjon újra Zayn tetkóit kezdtem fürkészni szerencsére nem tűnt fel neki mert elvolt merülve a telefonjába. A szemem megakadt a kezén lévő hatalmas Perrie tetkón az állam is leeset. Most komoly hogy magárra varrata ? És mi van a ha szakítanak ? Ez hülye ? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejembe. Zayn egyszer csak felállt és odajött a mögöttem lévő mosogatóhoz hogy beletegye a koszos edényt. Szerintem láthatta a döbbent arcomat elég furán nézett.
- Neked meg mi bajod ? - kérdezte.
- Semmi.- válaszoltam.
Gyors gondolkodás után  feltettem a kérdést:
- Az igazi ? - böktem a karjára.
- Nem mért ? - nézett furán.
Nem értem de egy hatalmas kő esett le a szívemről mikor kimondta.
- Ja csak kérdeztem .- hajtottam le a fejem.
-  Ez csak henna - mondta- de nem értem mért zavar.
- Nem zavar csak kérdeztem.
- Oké. de úgyis tudom hogy zavar. -pimaszkodott.
 Mért kell neki mindig belém kötni? - kérdeztem magamtól.
- Akkor tudjad , nem érdekelsz. - mondtam.
- Tudom is , és azt is tudom hogy nagyon is érdekellek. - jött közelebb és nézett mélyen a szemembe.
- Nem tudsz te semmit- mondtam a szemébe és elléptem mellőle. Kivettem a kenyeret a pirítóból és felmentem a kávéval együtt az emeletre Zayt otthagyva a konyhába.  Harry még midig aludt de nem akartam hogy kihűljön a kaja így elkezdtem simogatni az arcát és nyomtam egy csókot a szájára erre már felébredt.
- Hmm mindig ébreszthetnél így - mosolygott rám.
-  Tetszene mi ?
-  Még mennyire - húzogatta a szemöldökét
- Gondoltam - forgattam a szemem.
- Itt a reggeli- tettem le közénk az ágyra a tálcát.
- Mondtam ma már hogy imádlak ? - kérdezte .
- Nem . -  röhögtem.
Megettük a pirítósokat és felöltözködtünk, lementünk a srácoknak menniük kellet dolgozni és Eleanor se volt itt. Így egyedül maradtam. Egész nap punnyadtam, tévét néztem délután gondoltam felhívom Bekyt.
- Szia Lizzie - köszönt vidáman a telefonba.  Annyira tisztelem hogy milyen nehéz élete van és mégis mindig olyan vidám és boldog amíg én nem mindig tudok így örülni pedig kettőnk közül nekem jutott a jóból,
Beky nem szeret beszélni a családjáról de nekem mindig mindent elmond. Hogy mikor még kicsi volt az apukája elhagyta őket és az anyukájának egyedül kellet felnevelnie Bekyt és három kistestvérét. Persze mi is nagyon sokat segítettünk nekik mert a szüleimmel nagyon jóba volt az anyukája. Most is azért nem tud  itt lenni mert a testvérei vigyáz hogy az anyukája tudjon dolgozni.
- Szia - köszöntem .
- Hogy vagy ? - érdeklődött.
- Jól. És te ?
- Én is . De mesélj már milyen az élet ott ?
- Pörgős.
- Hu de szűk szavú vagy.
- Bocsi.
- Nem baj.- mondta és éreztem a hangján hogy mosolyog. 
-  És mikor jössz haza ? - érdeklődött.
- Szerintem két hét múlva.
- Hogy hogy  ? Ilyen hamar ?- döbbent meg.
- Hát  a fiúk mennek turnézni és egyedül minek maradjak.
- Mi turné ? 
- Aha de csak ilyen kisebb. 
- Ja .
- Figyelj ugye jössz a szülinapomra ? - kérdeztem.
- Persze.  De szerintem csak arra a napra tudok menni remélem nem baj?
- Nem dehogy is,csak  az a lényeg hogy gyere.
- Cső - hallottam lentről Zayn hangját.
- Bocsi- mondtam a telefonba.
- Cső - kiabáltam le neki.
- Ki az ?- kérdezte Beky.
-  Zayn- sóhajtottam.
- Mi ez a sóhaj ? - kérdezte.
- Semmi .
- Nem hiszek neked.
- Akkor sincs semmi .
- De elmondod ha lenne? 
- El. 
- Oké. bocsi de most mennem kell. puszi majd még hívj.- köszönt el.
- Szia puszi - tettem le.
Lementem inni. Zayn a nappaliba tévézett  fura hogy így egyedül jött. 
- Többiek? - kérdeztem.
- Nando's - ba mindjárt jönnek. 
- Aha de te hogy hogy itt vagy ?- mert ezt még midig nem értettem 
- Úgy hogy a Perrie jön mindjárt és előbb haza akartam érni így én külön jöttem. 
- Ja aha.
- Sziasztok - jöttek meg a  hiányolt személyek.
- Hoztunk kaját. - mondta Niall.
- Köszi én nem vagyok éhes - mondtam 
- Én se - mondta Zayn.
- Mit szólnátok egy pasis bulihoz ? - kérdezte Louis a fiúkat.
- Benne vagyunk - mondták mind a hárman. Zaynt kivéve de neki randija lesz.
- Ugye nem baj? - kérdezte Harry rám nézve .
- Dehogy. Hülye vagy ? Menj csak. - mondtam neki. Nem akarom hogy miattam itthon üljön péntek este ha menni akar menjen. 
- De elleszel ? - kérdezte 
- El.- mondtam.
- Louis, Eleanor mit csinál ?
- Szerintem semmit de hívd fel.
- Nyugi Harry elleszek áthívom a Eleanort- mondtam mert úgy nézett.- Vagy Zayn ti itt lesztek? - kérdeztem mert gondolom akkor nem akarnak társaságot.
- Nem, elmegyünk majd- mondta.
- Oké.- mondtam és már hívtam is Eleanort aki szerencsére ráért és mondta hogy majd átjön. 
A  srácok össze készültek és  indultak is. 
- Szia-köszönt el Harry és adott egy rövid csókot.
- Szia- köszöntem el. - Aztán ne ázz el nagyon - tanácsoltam neki.
- Úgy ismersz te engem ? - röhögött. 
- Úgy - nevettem.
Csak megforgatta a szemét és már indult is a fiúk után mikor bementem a nappaliba hallottam hogy Zayn telefonál. 
- Nemgáz tudom hogy most mi van majd máskor szia - tette le a telefont És lehajtott fejjel ült le.
- Baj van? -kérdeztem 
- Perrie nem tud jönni mert dolgozniuk kell az új albumukon.
- Ne csüggedj majd máskor. - vigasztaltam.
- Nem mész a srácok után ? - kérdeztem.
- Nincs kedvem inkább felmegyek, nyugi nem zavarlak .
- Nem azért mondtam .
Leültem mellé a kanapéra és elkezdtem bámulni az a hülye sorozatot ami ép ment mikor hallottam hogy rezeg a telefonom megnéztem sms-t kaptam Eleanortól hogy ne haragudjak de nem tud jönni.  Sóhajtottam és hátra dőltem a kanapén.
- Mi az ? - nézett rám Zayn.
- El is lemondta.
- Pacsi - röhögött. Egész nyáron ma a legkedvesebb annak ellenére hogy reggel kicsit összekaptunk.
- Mért utálsz ? -  kérdezte Zayn. Nagyon meglepett belenéztem a nagy barna szemeibe ami azonnal elvarázsolt.
- Nem utállak - mondtam és ez volt az igazság.
- Akkor mért vagy ilyen ? 
- Milyen ? - kérdeztem mert nem pontosan tudtam hogy mire gondol.
- Hát olyan genya - mondta de ezen röhögnöm kellet.
- Genya ? - kérdeztem. 
- Az , bocs nem tudom máshogy megfogalmazni. 
- Hát nem vagyok genya - mondtam- de ha már itt tartunk te mért vagy ilyen ? - szegeztem neki a kérést.
- Mert zavar- mondta. 
- Mi zavar ? - kérdeztem mert nem értettem.
- Hát ez az egész - mondta mivel látta hogy nem értek semmit folytatta 
- Ez hogy itt vagy - mondta .
- Mi van ? - köpni nyelni nem tudtam.
-  Nem is az hogy itt vagy hanem az hogy így vagy itt hogy a Harryvel  vagy hogy itt csókolóztok meg enyelegtek és mindent rózsaszínbe láttok. - mondta.
- És ez téged mi a francért zavar. ? - kérdeztem.
- Miért miért ? - kérdezte - Meg mondom miért .- elhallgatott belenézett a szemebe és folytatta:
- Azért mert kibasszottúl szeretlek. - mondta nekem az állam is leesett.
- Mi ? - kérdeztem remegő hangon.
- Szeretlek mióta megláttalak - mondta .
- Zayn ezt nem lehet - mondtam bár a szívem is megszakadt mert belül a szívem mélyén én is szeretem Zaynt. A csók után rájöttem   de akkor már késő volt. Lehajtottam a fejem és elkezdtem sírni .
- Ne sírj - jött közelebb és megölet. Felemeltem a fejem és egymás szemébe néztünk. És egyszer csak Zayn megcsókolt. Nem tudtam neki ellenállni és visszacsókoltam. Egyre hevesebb csókcsatába kezdtünk beletúrtam a tökéletesen belőtt hajába ő meg egy mozdulattal  az ölébe rántott. A lábaimat a összekulcsoltam a dereka körül. Végig simította a kezét a hátamon és belemarkolta a fenekembe. Belenyögtem a csókunkba.
- Menjünk fel- mondtam és már folytattuk is a csókolózást. Felállt és velem együtt elindult felfelé a lépcsőn. Szó szerint majdnem beestünk a szobájába lábával belökte az ajtót és engem a falhoz nyomba csókolóztunk tovább.Úgy csókolt mintha az élete múlt volna rajta. Levette rólam a felsőmet és eldobta a szoba másik felébe. Letett az ágyra és a nyakamat kezdte kényeztetni. Megszabadított a nadrágomtól is.  Már csak fehérneműbe voltam. Ő még teljesen fel volt öltözve de ezen gyorsan segítettem. Levettem a pólóját ő meg hamar kibújt a nadrágját így már kivittek voltunk.Felém mászott és vissza tért a nyakam kényeztetéséhez. 

 Tekintettemet végig futtattam a fejem mellet lévő kezén és a szemem megállapodott a karján lévő hatalmas Perrie tetkón akkor mintha hideg vízzel öntöttek le volna csöppentem vissza a jelenbe és tudatosult bennem hogy mit is teszünk hogy ez nem helyes nagy levegőt vettem és lelöktem Zaynt magamról , felültem  és sírásba törtem ki........