Kedves mindenki aki valaha is betéved erre az oldalra.
Már jó ideje nincsen rész.Ennek több oka is van.  Mikor elkezdtem írni ezt a történetet, jó ötletnek tűnt ez a sztori de pár rész után már nem ment az írás minden egyes rész ilyen nyögve nyelős valamit gyorsan össze dobok dolog lett , és most értem el odáig hogy nem tudom folytatni. Talán csak pihentetni kell még ezt az egészet és egyszer majd folytatom. Nem szeretném bejezetlenül lezárni. Remélem megértitek.

22: Menekülés

 Hajnalba  szörnyű fejfájásra ébredtem. Egy kettőt pislogtam mire felfogtam hogy ez nem az én szobám. Megfordultam és kis híján szívrohamot kaptam ugyanis Harry feküdt mellettem  gyorsan ellenőriztem hogy  van e rajtam ruha és idegesen konstatáltam hogy  nincs. Egyből könnyek gyűltek a szemebe hogy már megint hülyeséget csináltam. Az éjjeli szekrényen lévő órára pillantottam ami fél hatot mutatott. Gyorsan összeszedtem a ruháim és átmentem a saját szobámba. Csak reménykedni mertem hogy Zayn nem lesz ott hála az égnek nem volt. Bemenetem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Miután tiszta ruhát vettem fel előkerestem a bőröndöm és gyorsan beledobáltam pár cuccot. Úgy éreztem most kell elmenem és magam mögött hagyni mindent mert amit most éjjel tettem az sose fogom magamnak megbocsájtani. Behúztam a cipzárt a bőröndön  és lementem a lépcsőn szerencsére senki nem ébredt föl bár nem is tudom hogy ki van itthon. Fölvettem a cipőm és kiléptem  az ajtón amint az becsukódott mögöttem  akkor zártam le mindent ami ott történt.....


Beky:

 Nagyon meglepődtem mikor Lizzie felhívott és megkért hogy had jöjjön hozzánk én persze egyből bele mentem mivel nagyon régen láttam. Mikor utoljára találkoztunk még Holmes Chapelbe volt azóta már elköltöztünk onnan  Manchesterbe. Lizzie hangja a telefonba nagyon zaklatott volt de nem akarta elmondani hogy mi baja azt mondtam majd személyesen.

Lizzie:

 Reggel nyolc és én a Londoni állomáson várom hogy jöjjön a vonat ami elvisz innen. Még mindig az éjjelen  kattog az agyam már lassan mindenre  kezdek emlékezni minden azokkal a fura löttyökkel kezdődött amiket Louis itatott minket. Emlékszem hogy összevesztem valamin Zaynnel és volt egy szőke csaj is és még az is rémlik hogy Harryvel vadul smárolunk de onnantól homály de talán jobb is. A gondolataimba voltam merülve mikor megérkezett a vonat .


Harry:

 Délben iszonyatos fejfájásra ébredtem egy kettőt pislogtam mire magamhoz tértem láttam hogy az ágy azt mutatja hogy nem volt unalmas éjszakám és hirtelen minden bevillant Lizzie ...- De vajon hol van ?-agyaltam.
Felvettem a boxerem és lesétáltam a lépcsőn a konyhába  a fiúk ücsörögtek komás fejjel.
- Hali-köszöntem.
Zayn kivételével mindenki köszönt. Ohh szóval tudja az éjjeli dolgokat, gondoltam inkább nem veszegetem  a témát majd később megbeszéljük.
- Azért durva volt az este - mondta Louis.
- Hála neked - mondta Niall szarkasztikusan.- még mindig nem tudom  hogy mit ittam.
- Hát haver én se - röhögött Louis.
Én csak csendben néztem a kávém és gondolkodtam biztos voltam benne hogy Lizzie és Zayn is utál.
- Aj nem megyünk el enni ? - nyavalygott a szőkeség.
- Menjünk én is éhes vagyok - közölte Liam.
- Oké akkor felkeltem Lizziet.- indult fel Louis.
Én is felmentem zuhanyozni a lépcső tetején Louis jött velem szembe. Hol van Liz ? - kérdezte.
- Nem tudom - és tejesen őszinte voltam mert nem tudtam. Mikor felkeltem gondoltam ő a szobájában alszik  és tudom hogy most nem kíváncsi  rám így nem is kerestem. 
- Nincs a szobájában. - aggodalmaskodott.
- Hívjuk fel. - tanácsoltam és bementem a szobámba a telefonomért. Mihelyt megtaláltam már tárcsáztam is de nem vette fel. Közben lementünk a többiekhez és tudatuk velük hogy mi van. Zayn szemében aggodalom és fájdalom  tükröződött. Mivel egyikünknek se vette föl a telefont és a helyeken ahol kerestük nem volt még nagyobb aggódásba kezdtünk. 

Zayn: 

Reggel totál ideges voltam mert rohadt nagy hibát követtem el. Tegnap a buliba nem kellet volna azzal a szőke libával smárolnom. Nem is törődtem mással csak vele. Mikor a konyhába  ücsörögtem belülről mardosott a bűntudat hisz én mindennél jobban szeretem Lizziet és most hogy nem tudom hogy hol van szétvett  az ideg. 

Beky: 

Kint álltam a Manchesteri vasútállomáson  és vártam a barátnőmet. Mikor begördült a vonat az állomásra és leszállt róla az én drága barátnőm kisírt szemekkel és egy nagy bőrönddel egyből tudtam hogy nagy baj van. 
-Beky - ugrott a nyakamba és agyon ölelgetett. 
- Lizzie- öleltem én is szorosan .-Mi a baj ? - kérdeztem.
- Semmi, illetve minden de  majd nálatok elmesélem. 
- Oké akkor induljunk.
Egy nagyobb séta után már nálunk is voltunk sétálásközben sokat beszélgettünk de nem tudtam meg hogy mi a baja. 
-Csókolom Mrs. Adams.- köszönt Liz anyának.
- Szia Lizzie- ölelgette meg anya is.
- Gyere menjünk fel a szobámba- mondtam Liznek.
- Rendbe. 
-Na szóval most leülsz szépen és  elmesélsz mindent. - utasítottam hogy becsuktam magunk mögött az ajtót. 


Lizzie: 

Nagy levegőt vettem és belekezdtem a mesélésbe ami elég hosszúra nyúlt mivel körülbelül hárompercenként rám tört a sírás. 
- Szóval eljöttem és most gyűlölöm magam. - mondtam. 
- Huh hát nem semmi gondolom nem lepődsz meg ha azt mondom hogy most tényleg hülyeséget csináltál.
- Nem. - mondtam és hatalmasat ásítottam mivel a nagy beszélgetésbe elszaladt az idő.
-Álmos vagy ? - kérdezte a barátnőm 
- Igen . Nem gond ha én most elmennék zuhanyozni ? 
- Dehogy is. Mindjárt adok törölközőt. 
- Rendbe köszi. 
- A tükörben nézegettem a kisírt szemeimet és undorodtam magamtól és attól az embertől aki lettem hirtelen felindulásból elkezdtem kutakodni a szekrénybe még meg nem találtam amit kerestem. Egy mozdulat és már is könnyebb volt a lelkem persze semmi nem változott de a hirtelen fájdalom és a karomon lefolyó vér elnyomott mindent és nem gondoltam semmire csak néztem ahogy folyik a vérem és lassan lecsöpög a padlóra ......